Kórház, azaz a bosszúságok végtelen sora

Mininovella a való életből 2.2

 

Bekerülés a kórházba

Emma teljes harci díszben várta már, hogy érte menjünk, hisz a kórházban lelkére kötötték, hogy fejvesztés terhe mellett legkésőbb 10:00-kor jelentkezni kell a kórházi osztályon. Mivel még mi sem jártunk ebben a kórházban, így a GPS-t beizgatva (nálunk Eszter névre hallgat) készülődtünk, hogy időben odasuhanhassunk Emmával. A vasárnapi forgalmat nehéz kiszámítani, pláne, ha ismeretlen helyre megy az ember, ezért már 1/2 10 kor a betegfelvételnél álltunk sorba. Emma gondosan előkészített kis paksamétát szorongatott a kezében, miközben az izgalom miatt fejét sűrűn tekergette, figyelte az egyre szaporodó frissen érkezettek sorát. A kórházi betegfelvétel a sürgősségi osztály mellett volt, érdekes lépcsős kialakítással 4-5 munkahelyen dolgozhattak egyszerre az adminisztrátorok. Vasárnap lévén csak egyetlen adminisztrátor ült kis kuckójában, gondosan kiteregetett újság a pulton, olvasószemüveg rajta. Látszott, hogy a reggel nyugodt lehetett, amíg az első fecskék meg nem érkeztek, és megzavarták az olvasásban. A pult mögött ülő hölgy kedves volt és gyakorlott -ez látszott a számító gépet gyorsan püfölő kezén, de mindenáron a mellettünk lévő sürgősségi osztályra akart minket küldeni. Valószínűleg az téveszthette meg, hogy a sebészetre szólt Emma beutalója. Csak sokára hagyta magát meggyőzni, hogy Emmát a 3. emelete már várják. Újabb papírosok kerültek a mappába, majd robogtunk liftet keresni. Amint átléptünk a tényleges kórházi részre azonnal görcsösen fintorogni kezdtem, olyan tömény (bocs nekem tényleg ez a szag jut az eszembe) macska hugy szag csapott meg, hogy kis híján a könnyem is kicsordult. Hűha gondoltam magamban, ha már az aulában ilyen szagok fogadnak  mi lesz az osztályon....

Nagylevegő, szájon át lélegzés... ez kicsit segített, legalább nem hánytam el magam, Emmában mégis csak illik tartani a lelket, hisz neki itt is kell maradni, ki tudja hány napig. Az osztályon már kevésbé volt büdös, talán a nővérpultnál állandóan bukón nyitva tartott ablaknak köszönhetően.

Az aulában találtunk 2 liftajtót, közöttük középen felirat: GYORSLIFT.

Na a liftekről annyit, hogy a 2 hete kilapított meztelencsiga (Limax maximus) gyorsabb volt náluk, arról nem beszélve, hogy 4-5 főt tudott 1-1 lift befogadni. Emmára és a csomagokra tekintettel mentem csak lifttel. Hazafelé a tapasztalatok alapján gyalog tettük meg a 3 emeletet

Az osztályra felérve hamar megtaláltuk a nővér pultot. Kedves fiatal nővér kezdett el velünk foglalkozni, azonnal nézte a másnapi műtéti kiírásokat, majd közölte, hogy Emma neve nem szerepel rajta. Na ez volt az a pillanat, amikor Emma tényleg ideges lett. Én minden erőmmel próbáltam nyugtatgatni, de nehezen ment. A nővér közölte, hogy üljünk le, meg kell várni az ügyeletes orvost, aki utána néz a dolgoknak. 

Közben szállingóztak a betegek. A "szerencsésebbek" azonnal ágyat kaptak, de mi még délben is ott ültünk. Emma közben hogy kissé lenyugodjon, bekapott egy kis nyugtatót, de délben már azért izgultunk, mert a következő napra ígért műtét miatt Emmának már délben be kellett volna vennie az első adag béltisztítót. Valamikor 1/2 1 után aztán végre előkerült egy nővér, aki felszólította Emmát minden előzmény nélkül, hogy válasszon szobát. Hehe, majdnem röhögő görcsöt kaptam. Ilyen előzmények után átmegyünk szállodába? Ráadásul mi a választék, mi alapján válasszunk... Valljuk be ez hülye felszólítás volt. Emma a kínálat ismerete nélkül végül beköltözhetett az egyik szobába. Az ágyat a szemünk láttára húzták át. Legalább kapott tiszta ágyneműt. Majd később kiderül, a kórházban nagy kincs volt a tiszta ágynemű, kevesek kiváltsága. A kísérőket érthető okokból kiküldték, így Emmától elbúcsúzva az érkezéstől számítva úgy kb. 3,5 óra múlva el is indulhattunk haza, és ekkor még mindig nem tudtuk másnap lesz-e műtét.....