2012. nov. 20.

Balaton, azaz a bosszúságok száma tart a végtelenhez 7.

Mininovella a való életből 1.7

 

Harmadik nap / 2



A portára leérve egy kicsit várnunk kellett, amíg az előttünk lévők is rendezték a számlájukat. Tényleg nem értettem, hová ez a nagy kapkodás, ráadásul utánunk nem sokkal érkezett még egy pár, akik szintén sorba álltak, hogy fizethessenek. Végül is a számlázással semmi gond nem volt. A tegnap csak kóstolóba kapott borból viszont szívesen vittem volna haza egy üveggel, így kértem, hogy a számlához azt is csapják hozzá. Ismét hangsúlyozom, hogy ez egy borbarát szálloda, ennek ellenére kiderült, hogy csak egy bontott palackkal áll rendelkezésükre a kívánt borból. Igaza volt tegnap este BSz-nek, mikor odasúgta, hogy fel kellett bontani az üveget. Pár perc múlva egyébként kiderült, hogy a bemutató vitrinbe van még egy palack bor amit elvihetünk. Jesszum pepi.... ez most komoly???? Egy olyan palack bort vigyek el, ami kit tudja mióta egy napsütötte vitrinben, változó hőmérsékleti viszonyok között állítva várja a vendégeket ki tudja mióta.... Elképesztő mennyire hülyének nézik az embert. Korábban írtam, hogy ez egy drága bor volt. Az étteremben kimérve 1500 Ft. körül volt decije, idefent 5000 körül volt egy palack. Ha ilyen drága borokat árulnak, azt gondolnám, legalább egy borhűtőre telhetne, abban is megtekinthetők az eladásra kínált borok. Természetesen a bort hagytuk tovább porosodni a vitrinben. Egyébként reggelinél felfedeztem, hogy az étteremben volt egy nagy, kétszárnyas borhűtő, de meglehetősen üres volt.
A számlázással és a fizetéssel egyébként semmi gond nem volt, korrekt volt a számla,a SZÉP kártyával is simán tudtam fizetni. Az viszont egy picit zavart, hogy a kártya lehúzását követően nem nekem kellett jóváhagyni az összeget. Valószínűleg úgy gondolták, hogy a PIN kód beütése helyettem egyfajta kedveskedés. Máskor ezt szóvá tettem volna, de most inkább legyintettem, szabaduljunk minél hamarabb.

Keszthelyt elhagyva eszembe jutott, hogy nem ettünk sült halat, márpedig a Balatonnál nekem az dukál. 
BSZ Balatonszemesnél lefordult kérésemre az autópályáról, majd bekanyarodtunk a kikötőhöz. Nagyon szép napsütéses, meleg nap volt, ennek ellenére itt sem találkoztunk turistákkal. A kikötő környéki kis üzletek nagy többsége szintén zárva volt, rengeteg koszos kirakatú elhanyagolt bódén tábla volt kifüggesztve, kiadó vagy eladó. Lehangoló volt a látvány. Kezdem érteni miért jön egyre kevesebb turista. Azt gondolom, ez egy öngerjesztő folyamat, de nem tudom hogyan lehetne kilábalni ebből. Két halsütőt is találtunk a kikötő mellet, a szimpatikusabbnál elkezdődött az egyeztetés. Mekkora halai vannak, hogyan készítik el a Hekket. Nem szeretem ha panírozzák, én úgy kedvelem, ha paprikás lisztbe van megforgatva és kisütve, ráadásul nem szeretem, ha extra fűszerezése van, akkor nem érzem a domináns hal ízt. Miután sikerült megállapodnunk mindenben BSZ kért még egy kávét, A szép napsütésben a halsütő előtt található gusztusosan elrendezett fa asztalok egyikénél fogyasztotta el BSZ a kávéját. Egy idő múlva éktelen zajra lettem figyelmes. Ahogy szemlélődtem, kiderült, hogy épp a kukás autó járja a körútját vasárnap. Tőlünk nem messze le is parkolt, járó motorja folyamatosan bőgött. Gondoltam mindjárt elmegy. Tévedtem, a motor időnként hangosabban bőgött, de szemmel láthatólag minden szaki a pilóta fülkében ücsörgött, senki nem ürítette a kukákat. Egy idő múlva már kezdtem ideges lenni. BSZ "odasúgta" figyelj! Figyeltem, csak nem tudtam mire figyeljek... Aztán észrevettem. A halsütő tulajdonosa? kijött egy nagy szatyorral a kezében, majd fürge léptekkel odament a kukás autó sofőrjéhez, majd átadta a csomagot. A kukás autó ezt követően gurult csak oda mellénk, majd fürgén kiugrottak a munkások, és elkezdték kiüríteni a kukákat. Nem értettem a dolgot, majd BSZ odasúgta "jatt előre". Te jó ég. Elképedtem. Gondolom, a szemétdíjat fizetik itt is a tulajdonosok/bérlők az önkormányzatnak, a kukások viszont csak akkor viszik el a szemetet, ha extra juttatást kapnak. Most értettem meg, miért került 450 Ft.-ba egy szimpla kávé. 
A halakat egyébként otthon fogyasztottuk el, így az újabb düh roham is csak otthon tört rám. 
  • Nem a megbeszélt méretű/súlyú halakat sütötték ki. Két bálnaméretű halat kaptunk, két közepes 20-25 dekás hal helyett. 
  • Sima só helyett vegetával ízesítették a jószágokat, melyre a vegetát bőségesen hintették, így egy merő zöldség ízű elképesztően sós valami jutott nekünk, nagyon sok pénzért. 

Komolyan azt hittem, reméltem, hogy a hétvégi fiaskó után, finom halat ehetek majd otthon ebédre, feledtetve a rossz tapasztalatokat. De ismét csalódtam. Úgy látszik ez a hétvége a csalódások hétvégéje volt.

Sokszor hall olyanokat az ember, híradásokba, bulvár műsorokba, hogy balatoni maffia. Kezdem felfogni milyen lehet itt az élet... Elszomorít. Ennek tényleg így kell működni? Tényleg így kell működnie egy szállodának, amit és ahogy leírtam?  Tényleg így kell a szemet elszállítani, tényleg át kell vernie a halasnak ahol csak lehet, másként nem tud megélni?

Tessék egy kicsit nyugatabbra kacsintgatni, tud ez másként, kulturáltabban is működni, becsapás, lehúzás átverés nélkül. Ha sikerülne ide eljutnunk, lehet, hogy tényleg azt mondhatnám, Bulika from jurop...

2012. nov. 14.

Balaton, azaz a bosszúságok száma tart a végtelenhez 6.

Mininovella a való életből 1.6

 

Harmadik nap / 1


Reggel ismét a szomszéd ébresztett.. Mivel ez a távozásunk napja, és még össze is kellett pakolni a csomagokat, valamivel hamarabb, fél kilenckor indultam az étterembe, a korábbi  "rutin" szerint előkészíteni a reggelinket.
Ismét nem ért  "csalódás" .....

  • Elég sokan ültek az asztaloknál még. Egy hölgy odakísért az egyik asztalhoz, miután látta, hogy az étterembe belépve tanácstalanul forgattam a fejem, vajon melyik asztal lehet szabad, ahol meg is van terítve. Egy olyan asztalhoz kísért legnagyobb megdöbbenésemre, ahol még a koszos tányérok is ott voltak egy nagy morzsahalom közepén... Tanácstalanul néztem rá... gyorsan összekapkodta a szennyes edényt, majd azt félretéve, egy ronggyal kezdte el a terítőről összesöprögetni a morzsát... kevés sikerrel....Döbbenten álltam mellette....Ez most komoly???? Nem figyeltem tovább a szerencsétlenkedését....
  • Míg vártam hogy elkészüljön az asztalunk, elmentem körbekémlelni, ma vajon mi jut nekünk....Közben az étterem szépen kiürült.  A teákat csorba (mondhatnám házias) bögrékbe tudtam elkészíteni.... a forróvíz fronton változás most sem volt...
  • A tegnap reggelihez képest nagyjából annyi változás volt, hogy sületlen, zsírtól csöpögő szalonna az volt dögivel, viszont ma már rántotta sem volt. Kérdésemre, hogy ugye hoznak még tojást, csak bajusz alatti morgást kaptam... kezdett a fejem átmenni szivárványba.... nagylevegő... mosoly... mantra: nyaralunk, nyugi van.... ismét megkérdeztem, hogyan juthatnék némi rántottához, mire a személyzet: hány tojásból süttessen csak és kizárólag nekem.... Tessék????? honnét tudjam, párom fog-e rántottát kérni, pláne hány tojásból... ráadásul soha senki nem kérdezte meg, melyik szobából toltuk oda a képünket... elgondolkodtató, honnét tudhatják vajon, ki vendég, ki csak betérő lesipuskás, hányan nem reggeliztek még....
  • Felvágott megint semmi...  egy kis tálban szó szerint 3 szelet szalámi... pár darab paprika csík, 5 szelet sajt, ebből kettő füstölt... A szalámira és a sajtra gyorsan lecsaptam néhány csík paprika kíséretében, majd elmentem pékárut vadászni....JÉÉÉÉ kifli.... 3 db. ... összeszedtem nagy boldogan...
  • Kezdett alakulni a reggeli, már csak a tejeskávé hiányzott... ekkor jutottak eszembe az este váratlanul elromlott kávégépek... BSZ le lesz törve... és jött a MEGLEPETÉS.... volt kávé...  kannába.... ki gondolná, hogy gondos szerelőmanók az éj leple alatt megjavították a masinákat....
    A tegnap esti pincér húzásai nem voltak semmik, de ez a kávégép elromlása teljesen kiveret a biztosítékot így utólag.... Nagy valószínűséggel az történt, hogy az étteremben lévő gép valóban elromlott, viszont MU-nak nem volt kedve, egy fél emeletnyit mászni a recepcióhoz, hogy hozzon egy csészényi kávét, a sertepertélő fiatalságot meg ugye kímélni kell, hogy is nézett volna ki, ha fáradtságtól remegő keze kilöttyintette volna a fekete nedűt.... egyszerűbb volt ezt így elintézni....
  • Miután ismét sikerült a személyzettel kontaktálni, kértem, hogy ha lennének szívesek valami felvágottat prezentálni... a válasz mint tegnap... miből mennyit.... EL SEM HISZEM... mint tegnap... üvölteni volna kedvem, de nem teszem.... leülök inkább falatozni...
  • Megérkezett BSZ aki lazán elsétált felderíteni a terepet, miután konstatálta, hogy hol ülök vérbe forgó szemekkel mint egy bősz bika, majd megjelent kezében egy tányér rántottával... felhorkantam.... A jó életbe... miért nem szóltak, hogy megjött a rántotta, ha már kifejezetten NEKEM süttették.... 
  • Elrobogtam én is a meleg étekért, majd útba ejtettem a felvágottas részt is hogy szemlét tartsak. A kis tálba becsempésztek ismét 5 szelet szalámit.....
  • Lekvár... Ránézésre nagyon csinos csatos üvegben, gusztusosan elhelyezve 3 üveg lekvár volt kikészítve a pulton. Az üvegre gondos kezek, csinos írással készült cetlit ragasztottak... Hmmm... házi lekvár... BSZ szereti a reggelit tejeskávéval és lekváros zsemlével befejezni, hát minden lekvárból pöttyintettem keveset egy tányérra, hogy kedve szerint élvezkedhessen... a házi lekvárt egyébként is nagyon kedveli.... Na ez is az év átverése volt... házi lekvár a frászt... az az igazi kevés gyümölcs sok cukor tescos minőség.... 
Reggeli után felmentünk a szobába összekészülődni. A "szabályok" szerint 10-ig el kell hagynia szobát. Szerencsére hamar elkészültünk a pakolással, sok holmink nem volt. Épp az utolsó ellenőrzést végeztem, ne felejtsünk ott semmit, kedvesem már az ajtónál állt, keze szinte már a kilincsen volt, mikor 3/4 10-kor csörög a szobai telefon. Egymásra néztünk érdeklődő tekintettel, majd párom visszalépett az ajtóból felvenni a készüléket....
A portáról szóltak fel, hogy menni kéne, el kell hagyni a szobát. Vehettük volna ezt kedves jelzésnek is, de miután azt is közölték, hogy már csak ránk várnak a számla elkészítésével, hát ismét felment a vérnyomásom.... dühösen mentem a számlát rendezni...

A nap piros pontja(i)
Volt kifli, a rántotta megint finom volt

Ez a rész megint a kajálásról szólt, de ígérem, a következő részben nem csak eszünk....


2012. nov. 9.

Balaton, azaz a bosszúságok száma tart a végtelenhez 5.

Mininovella a való életből 1.5

 

Második nap / 4 


Vacsi után sétáltunk kicsit a városban ismét. Most a főtéren és környékén korzóztunk. Mivel nem jutottam megfelelő desszerthez az étteremben, úgy éreztem egy kis fagyival kényeztetném még magam szívesen. Azt gondoltam, hogy a főtér és a sétáló utca környékén minden bizonnyal találok egy nyitva tartó kis ABC-t ahol vehetek a kedvenc pálcásomból. Újabb arculcsapásként ért, hogy bár vendéglőt találtunk párat, de közértet nem. Pesti ember lévén máshoz vagyok hozzászokva. Ennek ellenére azt hittem, hogy Keszthely nem annyira kicsi város, hogy ne legyen egy hely a főtér környékén, ahol vásárolni lehet. A tér egyébként nagy átalakuláson ment át a korábbi emlékeimhez képest. Nagyon mutatós lett, bár még folyt az építkezés. Számomra megint furcsa volt, hogy bizony az utcán és a téren egy teremtett lelket sem láttunk. Egy étterem teraszán ücsörögtek csak páran. Nem értem, mitől ilyen kihalt, élettelen ez a város. Szomorú szívvel tértünk vissza a szállodánkba. Még előző este úgy döntöttünk, hogy megkóstolunk a helyi készítésű desszert borok közül párat. Azt gondoltam, talán újabb csalódások, bosszúságok már nem érhetnek. Hát megint tévedtem...
  • A felszolgáló egy idősebb férfi volt, egy fiatalabb fiú sertepertélt mellette. Bár mindkettővel többször szemeztünk, elég sok időbe telt míg megtisztelt figyelmével bennünket a férfi. Kértük az itallapot, melyet rögvest meg is kaptunk.
  • Már fel sem szisszenek, mikor eljátszuk a vízjátékot (lásd korábbi bejegyzés)
  • Két bort választottam magamnak kóstolásra, megjegyzem a két legdrágábbikat, de a választásom nem ez befolyásolta, már előző este kinéztem magamnak ezt a két bort. Kértem a pincért hozzon mindkettőből fél decit. Morcosan megkaptam, hogy csak egy decit szolgálnak fel... Érti ezt valaki.... BSZ látja, hogy mindjárt csattanok, nem vagyok nagy ivó, a desszert borok meg amúgy is hamar fejbe vágnak... Kedvesem megnyugtatóan bólint a pincérnek, hogy rendben akkor egy decit kérünk. Ezek után "Morcos Úr" (MU) tovább próbálkozott, hogy akkor mindkettőből 1-1 decit kérünk mindketten? Na itt estem majdnem neki... miután kedvesem már korábban közölte vele, hogy ő egy házi pálinkát egy üdítőt és egy kévét kér. Megpróbáltam kedves, de hűvös arcom elővenni.... nagyot nyelve tisztáztuk, hogy nem, nem, a kétféle borból palackonként egy decit kérek... abba már bele sem akartam gondolni, mit szólt volna, ha úgy kérjük, hogy kétszer fél decit hozzon mindkettőből.... 
  •  MU kihozta a rendelést... de.... pálinka megérkezett.. üdítő nyema.... majd közölte, hogy az étterem kávé gépe és a recepciónál található bárban lévő is elromlott.... (erre későbbi bejegyzésben még visszatérünk... )
  • MU a két pohár bort, bár azt én rendeltem, szintén kedvesem elé tette le, majd közölte, hogy az egyik bor ÉPPEN elfogyott, ezért  a másikból hozott két pohárral, higgyük el ezzel sokkal jobban jártunk, mert ez finomabb... Hogy nem szakad rá az ég... ezt a pofátlanságot... BSZ látta rajtam hogy elönt a pulykaméreg... nyugtatóan szól hozzám, majd besegít, üdítőt amúgy sem kapott, a kávéjának is lőttek... pihenünk, ne idegeskedjek...
  • BSZ kisírta  pincértől, hogy legalább az üveg alján lévő két csöppet hozza MU, hagy kóstoljam meg mégis csak azt a bort, amire a leginkább vágytam.... A nap végén már olyan ideges és feszült voltam, hogy lassan pityeregni lett volna kedvem.... Kedvesem odasúgta kajánul mosolyogva, hogy aha... ki kellet nyitni az üveget, ezt nem akarta Morcos Úr, így aztán nem 2 csepp kóstolót, de egy picit tényleg kaptam... Nem akarta a presztízsét rontani a pincér, hogy hohohóó mégis csak talál bort..... Igazam volt. A borlapon található leírás alapján  tényleg az ízlett jobban amiből nem kaptunk....
  • Elegem volt a napból, az étterem is zárásra készülődött, hát kértem VOLNA a számlát, ha a pincérek nem kerültek volna el minket rendszeresen.... A mosdó felé menet kértem a fiatalabb pincért, hogy a szobához íratva a fogyasztást KÉREM a számlát. Igen igen, a SZÉP kárty az én nevemen van, tehát ÉN kérem a számlát.
  • MU kihozta a számlát, majd jött a kígyóbűvölés, a figyelemelterelés... hogy ízlett a bor... először rám nézett, majd mikor elmondtam, hogy nekem melyik ízlett VOLNA, arcára fagyott a mosoly, majd testével tőlem elfordulva párommal kezdett "fecserészni" majd egy jókezű zsebtolvaj ügyességével az orra elé tette a számlát úgy, hogy észre sem vettük... Újra felszisszentem.... Ezt nagyon nem kellett volna.... MU tipikus pasi... számára a nő... olyan láthatatlan valami, ami csak zavaró tényező a pasi mellett... Én viszont nem az a törékeny "szőke üresfejű barbi" vagyok, nem hogy átnézni, átesni is nehéz rajtam..... hát finoman de kiosztottam, majd legnagyobb elképedésére nagyon tüzetesen ellenőriztem a számlát,, úgy éreztem valamiért terel.... Remélem borravalóra nem számított....
 A boros fiaskó után felmentünk a szobába. A fürdőt meglátogatva persze azonnal kiderült, hogy takarítás, nagy valószínűséggel, csak kérésre van, vagy ha elmegy a vendég, mert a rötyepaper elfogyot... így caplathattam le a portára, ahol szó szerint a  kezemebe nyomtak egy guriga papírt, oszt mehettem isten hírével....ihaj csuhaj... ez aztán a magyaros és családias vendégszeretet...

A nap piros pontja(i)
Na az most nem volt... dehogynem... ismét volt WC papír a fürdőben....
A sok szellőztetéstől hideg volt ugyan nagyon, de csökkenet a zsírszag...

A folytatásban: másnap reggeli, számlázás, szobaelhagyás.... Balaton sülthal evés nélkül???

2012. nov. 4.

Balaton, azaz a bosszúságok száma tart a végtelenhez 4.

Mininovella a való életből 1.4


Második nap / 3


Ebéd után sziesztáztunk egy kicsit, majd egy újabb séta közben megtetszett egy étterem, hol azzal a nyüves SZÉP kártyával is lehet fizetni, mert az esti halászleves fiaskó, és a "csúcs" reggeli után, én biza nem voltam hajlandó ismét a szállóban enni. Este 6 körül vissza is mentünk a Park vendéglőbe. Ahhoz, hogy a teraszon együnk, este már nagyon hideg volt, így az étterem egyik belső "szobájába" ültünk le. BSZ szerint én mindenben csak a rosszat látom, lazítanom kéne kicsit, de mit tegyek ha nem megy, ha nem hagyják. pedig én úgy szeretném....
És elkezdődött a szörnyülködések sora...
  • A pincér -férfi létére- rosszabb volt mint egy klimaxos szőke bombázó, mindenhez "pofákat" vágott
  • Nekem régi mániám, hogy szeretem a csapvizet, pláne ha jó hideg, így kértünk egy kancsó bort és egy kancsó jeges, citromos vizet.... És igen, jól sejtitek, jött a ki szórakozik a másikkal játék, avagy biztos félre értettük egymást, a kedves vendég szóda vizet vagy ásvány vizet rendel... DE NEM!
    Kedves vendéglősök....
    Tessék már megtanulni, hisz tanítják ugye.... hogy egy pohár vizet, kérés nélkül is le kellene tenni az asztalra...
    Ja, hogy ez nem hoz a konyhára???...
  • Balaton és bor... hát igazán nem értem, amit rendeltünk volna, itt sem volt.... Aztán sírunk hogy nem jön a turista....
    De miért is menjek olyan helyekre ahol csak elméletben van választék.....
  • Tudom nevetséges... de mégis bosszantó..... mert odaragadt a kezem az asztalhoz.... VIASZOS VÁSZON TERÍTŐ.... Ide akarunk mi külföldi turistákat..... Tudom, könnyebb takarítani, nem kell mosatni... Istenem hányadik században élünk.... Van mosógép!!! Nem a nagy kék/szürke vízbe (Balaton) kell a terítőt kézzel sulykolva mosni....
  • Desszertnek szívesen fogyasztottam volna gesztenye pürét, de kiderült, igazi tejszínhab nincs, csak a flakonos műanyag, így erről letettem. Pláne, hogy ugyan kedvesen, de maró gúnnyal az arcán közölte a pultos -pincért már ezer éve nem láttam, így kimentem az italos pulthoz- hogy ez nem cukrászda.
A nap piros pontja(i)

A kaja viszont frenetikusan jó volt. Hatalmas adag vegyes sült hús, isteni krumplival, pirított hagymával.
Még egy dolgot meg kell említenem. Nekem nagyon fontos, hogy a mellékes, az mennyire mellékes.... Nos azt kell hogy mondjam, itt ez volt  a  fő. Az állam is leesett attól a luxustól, amit  a mosdóban találtam. Megmagyarázhatatlan számomra ez a kettősség,  a viaszos vászon kontra luxus mosdó...

Külön meg kell említenem, hogy a vendéglő kutyabarát. Mi sem tanúsítja ezt jobban, minthogy egy nagyon csúnya francia bulldog egész este ott mászkált a vendégek lába között, dörgölőzött simogatásért.

Ez a rész megint a kajálásról szólt, de kitartás... folyt. köv. :)