Balaton, azaz a bosszúságok száma tart a végtelenhez 7.

Mininovella a való életből 1.7

 

Harmadik nap / 2

A portára leérve egy kicsit várnunk kellett, amíg az előttünk lévők is rendezték a számlájukat. Tényleg nem értettem, hová ez a nagy kapkodás, ráadásul utánunk nem sokkal érkezett még egy pár, akik szintén sorba álltak, hogy fizethessenek. Végül is a számlázással semmi gond nem volt. A tegnap csak kóstolóba kapott borból viszont szívesen vittem volna haza egy üveggel, így kértem, hogy a számlához azt is csapják hozzá. Ismét hangsúlyozom, hogy ez egy borbarát szálloda, ennek ellenére kiderült, hogy csak egy bontott palackkal áll rendelkezésükre a kívánt borból. Igaza volt tegnap este BSz-nek, mikor odasúgta, hogy fel kellett bontani az üveget. Pár perc múlva egyébként kiderült, hogy a bemutató vitrinbe van még egy palack bor amit elvihetünk. Jesszum pepi.... ez most komoly???? Egy olyan palack bort vigyek el, ami kit tudja mióta egy napsütötte vitrinben, változó hőmérsékleti viszonyok között állítva várja a vendégeket ki tudja mióta.... Elképesztő mennyire hülyének nézik az embert. Korábban írtam, hogy ez egy drága bor volt. Az étteremben kimérve 1500 Ft. körül volt decije, idefent 5000 körül volt egy palack. Ha ilyen drága borokat árulnak, azt gondolnám, legalább egy borhűtőre telhetne, abban is megtekinthetők az eladásra kínált borok. Természetesen a bort hagytuk tovább porosodni a vitrinben. Egyébként reggelinél felfedeztem, hogy az étteremben volt egy nagy, kétszárnyas borhűtő, de meglehetősen üres volt.

A számlázással és a fizetéssel egyébként semmi gond nem volt, korrekt volt a számla,a SZÉP kártyával is simán tudtam fizetni. Az viszont egy picit zavart, hogy a kártya lehúzását követően nem nekem kellett jóváhagyni az összeget. Valószínűleg úgy gondolták, hogy a PIN kód beütése helyettem egyfajta kedveskedés. Máskor ezt szóvá tettem volna, de most inkább legyintettem, szabaduljunk minél hamarabb.

Keszthelyt elhagyva eszembe jutott, hogy nem ettünk sült halat, márpedig a Balatonnál nekem az dukál. 

BSZ Balatonszemesnél lefordult kérésemre az autópályáról, majd bekanyarodtunk a kikötőhöz. Nagyon szép napsütéses, meleg nap volt, ennek ellenére itt sem találkoztunk turistákkal. A kikötő környéki kis üzletek nagy többsége szintén zárva volt, rengeteg koszos kirakatú elhanyagolt bódén tábla volt kifüggesztve, kiadó vagy eladó. Lehangoló volt a látvány. Kezdem érteni miért jön egyre kevesebb turista. Azt gondolom, ez egy öngerjesztő folyamat, de nem tudom hogyan lehetne kilábalni ebből. Két halsütőt is találtunk a kikötő mellet, a szimpatikusabbnál elkezdődött az egyeztetés. Mekkora halai vannak, hogyan készítik el a Hekket. Nem szeretem ha panírozzák, én úgy kedvelem, ha paprikás lisztbe van megforgatva és kisütve, ráadásul nem szeretem, ha extra fűszerezése van, akkor nem érzem a domináns hal ízt. Miután sikerült megállapodnunk mindenben BSZ kért még egy kávét, A szép napsütésben a halsütő előtt található gusztusosan elrendezett fa asztalok egyikénél fogyasztotta el BSZ a kávéját. Egy idő múlva éktelen zajra lettem figyelmes. Ahogy szemlélődtem, kiderült, hogy épp a kukás autó járja a körútját vasárnap. Tőlünk nem messze le is parkolt, járó motorja folyamatosan bőgött. Gondoltam mindjárt elmegy. Tévedtem, a motor időnként hangosabban bőgött, de szemmel láthatólag minden szaki a pilóta fülkében ücsörgött, senki nem ürítette a kukákat. Egy idő múlva már kezdtem ideges lenni. BSZ "odasúgta" figyelj! Figyeltem, csak nem tudtam mire figyeljek... Aztán észrevettem. A halsütő tulajdonosa? kijött egy nagy szatyorral a kezében, majd fürge léptekkel odament a kukás autó sofőrjéhez, majd átadta a csomagot. A kukás autó ezt követően gurult csak oda mellénk, majd fürgén kiugrottak a munkások, és elkezdték kiüríteni a kukákat. Nem értettem a dolgot, majd BSZ odasúgta "jatt előre". Te jó ég. Elképedtem. Gondolom, a szemétdíjat fizetik itt is a tulajdonosok/bérlők az önkormányzatnak, a kukások viszont csak akkor viszik el a szemetet, ha extra juttatást kapnak. Most értettem meg, miért került 450 Ft.-ba egy szimpla kávé. 

A halakat egyébként otthon fogyasztottuk el, így az újabb düh roham is csak otthon tört rám. 

• Nem a megbeszélt méretű/súlyú halakat sütötték ki. Két bálnaméretű halat kaptunk, két közepes 20-25 dekás hal helyett. 
• Sima só helyett vegetával ízesítették a jószágokat, melyre a vegetát bőségesen hintették, így egy merő zöldség ízű elképesztően sós valami jutott nekünk, nagyon sok pénzért. 

Komolyan azt hittem, reméltem, hogy a hétvégi fiaskó után, finom halat ehetek majd otthon ebédre, feledtetve a rossz tapasztalatokat. De ismét csalódtam. Úgy látszik ez a hétvége a csalódások hétvégéje volt.

Sokszor hall olyanokat az ember, híradásokba, bulvár műsorokba, hogy balatoni maffia. Kezdem felfogni milyen lehet itt az élet... Elszomorít. Ennek tényleg így kell működni? Tényleg így kell működnie egy szállodának, amit és ahogy leírtam?  Tényleg így kell a szemet elszállítani, tényleg át kell vernie a halasnak ahol csak lehet, másként nem tud megélni?

Tessék egy kicsit nyugatabbra kacsintgatni, tud ez másként, kulturáltabban is működni, becsapás, lehúzás átverés nélkül. Ha sikerülne ide eljutnunk, lehet, hogy tényleg azt mondhatnám, Bulika from jurop...