Mininovella a való életből 1.6
Harmadik nap / 1
Reggel ismét a szomszéd ébresztett.. Mivel ez a távozásunk napja, és még össze is kellett pakolni a csomagokat, valamivel hamarabb, fél kilenckor indultam az étterembe, a korábbi "rutin" szerint előkészíteni a reggelinket.
Ismét nem ért "csalódás" .....
- Elég sokan ültek az asztaloknál még. Egy hölgy odakísért az egyik asztalhoz, miután látta, hogy az étterembe belépve tanácstalanul forgattam a fejem, vajon melyik asztal lehet szabad, ahol meg is van terítve. Egy olyan asztalhoz kísért legnagyobb megdöbbenésemre, ahol még a koszos tányérok is ott voltak egy nagy morzsahalom közepén... Tanácstalanul néztem rá... gyorsan összekapkodta a szennyes edényt, majd azt félretéve, egy ronggyal kezdte el a terítőről összesöprögetni a morzsát... kevés sikerrel....Döbbenten álltam mellette....Ez most komoly???? Nem figyeltem tovább a szerencsétlenkedését....
- Míg vártam hogy elkészüljön az asztalunk, elmentem körbekémlelni, ma vajon mi jut nekünk....Közben az étterem szépen kiürült. A teákat csorba (mondhatnám házias) bögrékbe tudtam elkészíteni.... a forróvíz fronton változás most sem volt...
- A tegnap reggelihez képest nagyjából annyi változás volt, hogy sületlen, zsírtól csöpögő szalonna az volt dögivel, viszont ma már rántotta sem volt. Kérdésemre, hogy ugye hoznak még tojást, csak bajusz alatti morgást kaptam... kezdett a fejem átmenni szivárványba.... nagylevegő... mosoly... mantra: nyaralunk, nyugi van.... ismét megkérdeztem, hogyan juthatnék némi rántottához, mire a személyzet: hány tojásból süttessen csak és kizárólag nekem.... Tessék????? honnét tudjam, párom fog-e rántottát kérni, pláne hány tojásból... ráadásul soha senki nem kérdezte meg, melyik szobából toltuk oda a képünket... elgondolkodtató, honnét tudhatják vajon, ki vendég, ki csak betérő lesipuskás, hányan nem reggeliztek még....
- Felvágott megint semmi... egy kis tálban szó szerint 3 szelet szalámi... pár darab paprika csík, 5 szelet sajt, ebből kettő füstölt... A szalámira és a sajtra gyorsan lecsaptam néhány csík paprika kíséretében, majd elmentem pékárut vadászni....JÉÉÉÉ kifli.... 3 db. ... összeszedtem nagy boldogan...
- Kezdett alakulni a reggeli, már csak a tejeskávé hiányzott... ekkor jutottak eszembe az este váratlanul elromlott kávégépek... BSZ le lesz törve... és jött a MEGLEPETÉS.... volt kávé... kannába.... ki gondolná, hogy gondos szerelőmanók az éj leple alatt megjavították a masinákat....
A tegnap esti pincér húzásai nem voltak semmik, de ez a kávégép elromlása teljesen kiveret a biztosítékot így utólag.... Nagy valószínűséggel az történt, hogy az étteremben lévő gép valóban elromlott, viszont MU-nak nem volt kedve, egy fél emeletnyit mászni a recepcióhoz, hogy hozzon egy csészényi kávét, a sertepertélő fiatalságot meg ugye kímélni kell, hogy is nézett volna ki, ha fáradtságtól remegő keze kilöttyintette volna a fekete nedűt.... egyszerűbb volt ezt így elintézni.... - Miután ismét sikerült a személyzettel kontaktálni, kértem, hogy ha lennének szívesek valami felvágottat prezentálni... a válasz mint tegnap... miből mennyit.... EL SEM HISZEM... mint tegnap... üvölteni volna kedvem, de nem teszem.... leülök inkább falatozni...
- Megérkezett BSZ aki lazán elsétált felderíteni a terepet, miután konstatálta, hogy hol ülök vérbe forgó szemekkel mint egy bősz bika, majd megjelent kezében egy tányér rántottával... felhorkantam.... A jó életbe... miért nem szóltak, hogy megjött a rántotta, ha már kifejezetten NEKEM süttették....
- Elrobogtam én is a meleg étekért, majd útba ejtettem a felvágottas részt is hogy szemlét tartsak. A kis tálba becsempésztek ismét 5 szelet szalámit.....
- Lekvár... Ránézésre nagyon csinos csatos üvegben, gusztusosan elhelyezve 3 üveg lekvár volt kikészítve a pulton. Az üvegre gondos kezek, csinos írással készült cetlit ragasztottak... Hmmm... házi lekvár... BSZ szereti a reggelit tejeskávéval és lekváros zsemlével befejezni, hát minden lekvárból pöttyintettem keveset egy tányérra, hogy kedve szerint élvezkedhessen... a házi lekvárt egyébként is nagyon kedveli.... Na ez is az év átverése volt... házi lekvár a frászt... az az igazi kevés gyümölcs sok cukor tescos minőség....
Reggeli után felmentünk a szobába összekészülődni. A "szabályok" szerint 10-ig el kell hagynia szobát. Szerencsére hamar elkészültünk a pakolással, sok holmink nem volt. Épp az utolsó ellenőrzést végeztem, ne felejtsünk ott semmit, kedvesem már az ajtónál állt, keze szinte már a kilincsen volt, mikor 3/4 10-kor csörög a szobai telefon. Egymásra néztünk érdeklődő tekintettel, majd párom visszalépett az ajtóból felvenni a készüléket....
A portáról szóltak fel, hogy menni kéne, el kell hagyni a szobát. Vehettük volna ezt kedves jelzésnek is, de miután azt is közölték, hogy már csak ránk várnak a számla elkészítésével, hát ismét felment a vérnyomásom.... dühösen mentem a számlát rendezni...
A nap piros pontja(i)
Volt kifli, a rántotta megint finom volt
Ez a rész megint a kajálásról szólt, de ígérem, a következő részben nem csak eszünk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése