Balaton, azaz a bosszúságok száma tart a végtelenhez 5.

Mininovella a való életből 1.5

 

Második nap / 4 

Vacsi után sétáltunk kicsit a városban ismét. Most a főtéren és környékén korzóztunk. Mivel nem jutottam megfelelő desszerthez az étteremben, úgy éreztem egy kis fagyival kényeztetném még magam szívesen. Azt gondoltam, hogy a főtér és a sétáló utca környékén minden bizonnyal találok egy nyitva tartó kis ABC-t ahol vehetek a kedvenc pálcásomból. Újabb arculcsapásként ért, hogy bár vendéglőt találtunk párat, de közértet nem. Pesti ember lévén máshoz vagyok hozzászokva. Ennek ellenére azt hittem, hogy Keszthely nem annyira kicsi város, hogy ne legyen egy hely a főtér környékén, ahol vásárolni lehet. A tér egyébként nagy átalakuláson ment át a korábbi emlékeimhez képest. Nagyon mutatós lett, bár még folyt az építkezés. Számomra megint furcsa volt, hogy bizony az utcán és a téren egy teremtett lelket sem láttunk. Egy étterem teraszán ücsörögtek csak páran. Nem értem, mitől ilyen kihalt, élettelen ez a város. Szomorú szívvel tértünk vissza a szállodánkba. Még előző este úgy döntöttünk, hogy megkóstolunk a helyi készítésű desszert borok közül párat. Azt gondoltam, talán újabb csalódások, bosszúságok már nem érhetnek. Hát megint tévedtem...

• A felszolgáló egy idősebb férfi volt, egy fiatalabb fiú sertepertélt mellette. Bár mindkettővel többször szemeztünk, elég sok időbe telt míg megtisztelt figyelmével bennünket a férfi. Kértük az itallapot, melyet rögvest meg is kaptunk.
• Már fel sem szisszenek, mikor eljátszuk a vízjátékot (lásd korábbi bejegyzés)
• Két bort választottam magamnak kóstolásra, megjegyzem a két legdrágábbikat, de a választásom nem ez befolyásolta, már előző este kinéztem magamnak ezt a két bort. Kértem a pincért hozzon mindkettőből fél decit. Morcosan megkaptam, hogy csak egy decit szolgálnak fel... Érti ezt valaki.... BSZ látja, hogy mindjárt csattanok, nem vagyok nagy ivó, a desszert borok meg amúgy is hamar fejbe vágnak... Kedvesem megnyugtatóan bólint a pincérnek, hogy rendben akkor egy decit kérünk. Ezek után "Morcos Úr" (MU) tovább próbálkozott, hogy akkor mindkettőből 1-1 decit kérünk mindketten? Na itt estem majdnem neki... miután kedvesem már korábban közölte vele, hogy ő egy házi pálinkát egy üdítőt és egy kévét kér. Megpróbáltam kedves, de hűvös arcom elővenni.... nagyot nyelve tisztáztuk, hogy nem, nem, a kétféle borból palackonként egy decit kérek... abba már bele sem akartam gondolni, mit szólt volna, ha úgy kérjük, hogy kétszer fél decit hozzon mindkettőből.... 
•  MU kihozta a rendelést... de.... pálinka megérkezett.. üdítő nyema.... majd közölte, hogy az étterem kávé gépe és a recepciónál található bárban lévő is elromlott.... (erre későbbi bejegyzésben még visszatérünk... )
• MU a két pohár bort, bár azt én rendeltem, szintén kedvesem elé tette le, majd közölte, hogy az egyik bor ÉPPEN elfogyott, ezért  a másikból hozott két pohárral, higgyük el ezzel sokkal jobban jártunk, mert ez finomabb... Hogy nem szakad rá az ég... ezt a pofátlanságot... BSZ látta rajtam hogy elönt a pulykaméreg... nyugtatóan szól hozzám, majd besegít, üdítőt amúgy sem kapott, a kávéjának is lőttek... pihenünk, ne idegeskedjek...
• BSZ kisírta  pincértől, hogy legalább az üveg alján lévő két csöppet hozza MU, hagy kóstoljam meg mégis csak azt a bort, amire a leginkább vágytam.... A nap végén már olyan ideges és feszült voltam, hogy lassan pityeregni lett volna kedvem.... Kedvesem odasúgta kajánul mosolyogva, hogy aha... ki kellet nyitni az üveget, ezt nem akarta Morcos Úr, így aztán nem 2 csepp kóstolót, de egy picit tényleg kaptam... Nem akarta a presztízsét rontani a pincér, hogy hohohóó mégis csak talál bort..... Igazam volt. A borlapon található leírás alapján  tényleg az ízlett jobban amiből nem kaptunk....
• Elegem volt a napból, az étterem is zárásra készülődött, hát kértem VOLNA a számlát, ha a pincérek nem kerültek volna el minket rendszeresen.... A mosdó felé menet kértem a fiatalabb pincért, hogy a szobához íratva a fogyasztást KÉREM a számlát. Igen igen, a SZÉP kárty az én nevemen van, tehát ÉN kérem a számlát.
• MU kihozta a számlát, majd jött a kígyóbűvölés, a figyelemelterelés... hogy ízlett a bor... először rám nézett, majd mikor elmondtam, hogy nekem melyik ízlett VOLNA, arcára fagyott a mosoly, majd testével tőlem elfordulva párommal kezdett "fecserészni" majd egy jókezű zsebtolvaj ügyességével az orra elé tette a számlát úgy, hogy észre sem vettük... Újra felszisszentem.... Ezt nagyon nem kellett volna.... MU tipikus pasi... számára a nő... olyan láthatatlan valami, ami csak zavaró tényező a pasi mellett... Én viszont nem az a törékeny "szőke üresfejű barbi" vagyok, nem hogy átnézni, átesni is nehéz rajtam..... hát finoman de kiosztottam, majd legnagyobb elképedésére nagyon tüzetesen ellenőriztem a számlát,, úgy éreztem valamiért terel.... Remélem borravalóra nem számított....

 A boros fiaskó után felmentünk a szobába. A fürdőt meglátogatva persze azonnal kiderült, hogy takarítás, nagy valószínűséggel, csak kérésre van, vagy ha elmegy a vendég, mert a rötyepaper elfogyot... így caplathattam le a portára, ahol szó szerint a  kezemebe nyomtak egy guriga papírt, oszt mehettem isten hírével....ihaj csuhaj... ez aztán a magyaros és családias vendégszeretet...

A nap piros pontja(i)

Na az most nem volt... dehogynem... ismét volt WC papír a fürdőben....

A sok szellőztetéstől hideg volt ugyan nagyon, de csökkenet a zsírszag...

A folytatásban: másnap reggeli, számlázás, szobaelhagyás.... Balaton sülthal evés nélkül???