Kórház, azaz a bosszúságok végtelen sora

Mininovella a való életből 2.4

 

Második nap

Másnapig csak izgulni tudtam, Emma csak délelőtt tudott telefonálni. Érdekes dolgokat mesélt.....

Mikor betolták a műtőbe, hamarosan jött egy doktornő, akivel korábban már találkozott.  Emma nála járt a kórházban az altatást/érzéstelenítést megbeszélni. Emmát már epidurálták máskor is, tudta mi fog következni, ezért annyira nem izgult. Na ezek után nagy meglepetés volt, hogy a "kedves" doktornő háromszor próbálta meg beszúrnia tűt, úgy hogy előtte nem érzéstelenítették Emmát a "szokásos" lidocain injekcióval. Emma kínjában majd le ugrott az asztalról, a doktornő csak elnézést kért, és modnta Emmának, hogy lidocainnal spriccelte be a bőrét! nem szabadna fájnia, azt meg sajnálja hogy harmadszorra sem sikerült a tűt bebökni, vele ilyen még nem fordult elő, ő a kismamákat szokta epidurálni, ott mindig sikeres volt.

Nos elgondolkodtató, lehet, hogy egy vajúdó kismamának az a fájdalom, ami egy érzéstelenítő nélküli epidurálásnál meg sem kottyan, az biza egy nyugdíjas korú egyénnek (elmeszesedett csigolyák) túl sok lehet. Ebben a kórházban ezek szerint ez gyakorlat, vagy csak a doktornő spórolós?

A doktornő a 3 fiaskó után közölte, hogy semmi vész, akkor ő most szépen elaltatja Emmát! Na ez végképp kiverte Emmánál a biztosítékot. Korábban pont ennél a doktornőnél járt az érzéstelenítést megbeszélni, nem véletlenül döntöttek az epidurálás mellet, annak ellenére, hogy Emmának gerincproblémái is vannak, mivel Emmát nem lehet altatni más betegségei miatt. Megértem, hogy az orvos nem emlékezhet minden betegére, de hogy arra ne vegye a fáradságot, hogy mielőtt a beteghez nyúl, elolvassa a papirosokat, ez felháborító. Emma minden esetre közölte, hogy akkor bizony ma a műtét elmarad, ő megy vissza a szobájába csomagolni, aztán haza, elege van ebből az egészből. Erre többen felkapták a fejüket, de a lényeg, hogy hívtak egy másik altatós orvost, aki azonnal azzal kezdte, hogy érzéstelenített, majd a doktornő magyarázkodásait figyelembe nem véve, megvizsgálta Emma gerincét, majd egy jól irányzott határozott lökéssel bedöfte a tűt a gerincbe, és ment minden a maga útján.

Emma éjjel sokat szenvedett, fájt a műtét helye, hát csöngetett a nővérnek. Türelmesen várt, nem történt semmi. Majd ismét csöngetett. Türelmesen várt, nem történt semmi. Majd ismét csöngetett. Türelmesen várt, nem történt semmi. Nem, nem tévedés, nem mondat ismétlés, valóban sok csöngetés semmi hatás elv uralkodott ezen az éjjelen a kórházban a sebészeten. Emma már nem bírt feküdni -pedig epidurálást követően 24 óráig még szinte pislogni sem lenne szabad- annyira görcsölt, hát felkelt és csendesen nyögdécselt, derekát pocakját simogatva. Valamikor hajnalban előkerült az éjszakás nővér, kérdezte mi van. Nagy nehezen kapott 2 algopirin tablettát. Megáll az eszem. Az algopirin tabletta nagyjából semmit sem ér. Később Emma hosszas könyörgések után kapott végre rendes görcsoldót és ISMÉT! algopirint, de most már injekció formájában, ami valamelyest segített is. A műtét után sikeresen váladékozott Emma a sebeiből, ahogy az elő van írva. Ez fontos, hogy a seb tisztuljon. A baj ezzel csak az volt, hogy az ágynemű is koszos lett. Most derült ki ismét, hogy a tiszta ágynemű mennyire nagy kincs. Emma kértre, hogy "almozzák" újra, ha lehet nem feküdne tovább  vér és váladék tengerben. Immáron a nappalos nővér közölte, hogy bizony tiszta ágynemű az nincs, talán dél után hoznak frisset, akkor ESETLEG HA JUT! kaphat tiszta lepedőt.  Mit volt mit tenni, Emma szép csendben szenvedett a kosztengerben. Később belázasodott. Lázcsillapítónak ismét algopirint akartak adni, de ezt már Emma kerek perec visszautasította, valami hatásos gyógyszert követelt. Végre kapott cataflam-ot, ami használt is. Elsőre is ezt, vagy valami hasonló kaliberű gyógyszert kellett volna kapnia. Az algopirint Emma amúgy is úgy eszi egy egy fejfájás esetén, mint más a cukorkát. A délutáni látogatáskor Emma panaszkodott, hogy éhes. Na ezt nem csodáltam, hisz 3. napja nem evett semmit, a belei is üresek voltak a műtét miatt.

 Gondoltam leszaladok a büfébe, de a dokija épp akkor futott be, és elhívta Emmát egy gyors ellenőrzésre. Emma kis csomagokkal a kezében mosolyogva jött vissza, közölte minden rendben van. A kis csomagokról kiderült, hogy steril, nagy méretű géz lapok, amiket Emmának kell cserélgetnie, minden modsó látogatást követően. Emma gyorsan eldugta a szekrényébe a kis csomagokat, mert a doki úgy adta oda Emmának ezeket, hogy úgy vigye a szobájába, hogy más meg ne lássa, mert szólnak érte. Ki érti ezt....

A fene vigye el... már megint ott tartunk, hogy nincs gyógyszer, nincs ágynemű, nincs kötszer...

Leszaladtam gyorsan a büfébe, hogy vegyek egy kis cukorkát, amit Emma szopogathat, amúgy is roppant édes szájú. A büfébe nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy 2 árkategória van. Az egyik a betegek/látogatók a másik a kórházi személyzet számára. Minden termék esetén minimum 20-30 forinttal volt olcsóbb a személyzeti ár. Na ez nálam verte ki maximálisan a biztosítékot. A kórházakban, rendelőkben amúgy is kihasználják az ember kiszolgáltatottságát, nagyon drágák a büfék, de ez a fajta "dotálása" a személyzetnek már a pofátlanság határát súrolta nálam. A rablás kategóriás árakra példák: Nógrádi ropi a közértben 40-50 Ft, a munkahelyemen automatában 80, a kórházban a büfében 130; egy 85 grammos cukorka 400 Ft. volt.

A kórház bejáratánál működik a patika. Benéztem ide is, Emmától korábban elvéve az egyik gézcsomag csomagoló anyagát, amin az gézlap specifikációi voltak. A patikusnak átadva ezt, kértem hogy ilyen, vagy hasonló méretű gézlapot adjon. Szó szerint buta fejjel nézett rám, hogy mit is akarok.... basszus, hát nem neki kelene tudni értelmezni a feliratokat a papiroson, gondolná az ember, mégis csak ez a szakmája, több ilyet lát, látott mint én. Hát tévedtem. Elvéve tőle a csomagolást én silabizáltam ki, hogy nem vágott szélű 150*200-as gézlapok kellenének. Na mit ad isten, 10*10 méretű vágott szélű volt a legnagyobb amit kapni lehetett. Végül kiderült, hogy ha a patikus nem a számítógépet nézi bambán, hanem oda megy, ahol ezeket tárolják, akkor mégis csak akad valami ami hasonlít arra ami nekem kellene. Vettem egy csomaggal próbából. Érdeklődtem még, hogy a cukor mentes VIVIL cukorka mennyibe kerül. Közölte, hogy majdnem 900 FT. Majdnem dobtam egy hátast. Számlát kértem a kötszerről, ami kb. 120 Ft. volt. A patikus megjegyzete hogy ENNYIRŐL? Mi van? Mi az hogy ennyiről? Először is. Blokkot ugye mindenképpen ad. Másodszor az egészség pénztárba 10 Ft-os blokkot is elszámolok, ezért tartom. Nekem ne akarja senki meghatározni, miről milyen számlát kérek. Harmadszor, szájhúzás nélkül kellene a blokkot/számlát kiadni, nem fáj az a + néhány gomb megnyomás míg rögzíti az adataimat a számlán! El is döntöttem, hogy másnap benézek ebédi időben a munkahelyemnél található patikába, hátha ott kapok megfelelő kötszert.

Hogy valami pozitív is legyen a napban, a kórházzal szemben lévő kis maszek boltban valóban csekély felárral -a nagy bolthálózatok árához képest- sikerült ízesített teát beszereznem Emma számára, mivel a kórházi tea szinte ihatatlan, amit meg előre vitt magával (buborékos ital) azt most nem fogyaszthatta.

Immár csomagokkal felszerelkezve tértem vissza Emmához, akinek miután elmeséltem az elmúlt fél óra történéseit, csak nevetgélni tudott azon, mennyire felbosszantottam magam megint. Legalább vidáman hagytam ott éjszakára. Rám még egy hosszú, másfél órás út várt hazáig, a fél városon átvillamosozva. 

Kedves Városvezetők! Tessenek már tenni valamit az ügy érdekében, hogy az egyébként és állítólag favorizált 3-as villamos vonalán ne csak füldugóval (éktelenül sivít szinte végig a villamos kereke ahogy nagy rázkódások között 12,5 Km/h sebességgel száguld a síneken) lehessen közlekedni, ráadásul sok helyen olyan zötyögős az út, hogy még az ülésről is néha le akar szánkázni az ember. Amennyiben a sínek rendben lennének az egyébként a menetrend szerinti 37 perces a valóságban 50-55 perces utat le lehetne szerintem 25-30 percre is rövidíteni!