Balaton, azaz a bosszúságok száma tart a végtelenhez 2.

Mininovella a való életből 1.2

Második nap / 1

Ahogy ez már lenni szokott, reggel a szomszéd fürdőszobai ügyködése ébresztett. Azt hiszem, a falak betonból vannak, de ha nem, akkor is nagyon vezetik a hangot, ráadásul a szomszéd dalolt is fürdés közben, én meg rossz alvó vagyok.... Így esett, hogy én már hajnali 6-kor kukorékoltam. Mivel BSZ hétalvó, ezért már 8-kor ébresztgettem, hogy 9-kor reggelizni mehessünk. De mi sem változott az elmúlt majd 20 évben, most is egyedül fedezhettem fel a reggeliző helyet. BSZ már az "előkészített" terepre érkezett.

Éééééés igen. Jól sejthető módon, ismét jöttek az apró bosszúságok sora reggel 9-kor, miközben 10-ig lehet reggelizni. 

•  nincs cukorpótló (később mégis lett pár darab, még jó hogy eszébe jutott a pincérnek hogy merre találja)
• nincs elég forró (ezeknél valami mánia, hogy a forró az langyos...) víz a teának, a tárolóban alig van 2 bögrényi lé
• nincs felvágott (kérdésemre, hogy hoznak-e még ki valami ehetőt, azt a választ kaptam, hogy mondjam meg mennyit kérek, akkor vágnak pár szeletet. Hát honnan a bánatból tudjam, hogy mennyit fogunk enni... ráadásul miből????, mert azt nem árulták el, hogy téli szalámi volt a menü vagy párizsi…)
• sajt csak 1 szelet (már rá se kérdezek…)
• nincs zöldség, csak 1 karika uborka (csendben elveszem, mintha lopnék....)

Összefoglalva, reggel kilenckor az étterem kifosztva, de kedvesen közölték, hogy roppanós virsli és rántotta még van. Hát a virsli az tényleg roppant, de más jót nem tudok róla mondani, a kutyának sem szívesen adnám oda, olyan százforintos kategóriás termék volt.

A reggeli piros pontja(i)

• A rántotta jó volt, a kenyér friss.

Nos, mielőtt mindenki azt hihetné, hogy csak a kajálásról szól az élet, előre szólok, hogy nem így van, de a többit a folytatásban  :)